Az a felismerés, hogy a Vezúv vulkáni tufáinak porát mésszel és bizonyos adalékokkal keverve, víz hatására sőt víz alatt is megkeményedő kötőanyagot állítsanak elő, lehetővé tette a hatalmas római birodalom gigantikus építkezéseit, a mai szemmel is impozáns ivóvízhálózat létrehozását, vagy például olyan épületek létrehozását mint az I. században épült római Pantheon, melynek kupolája ebből az “ősbetonból” készült. A 43,5 m-es fesztávolságát 1500 évig nem sikerült felülmúlni, mind a mai napig teljes épségben megtekinthető.
Ezeknek az ún. hidraulikus kötőanyagoknak az alkalmazása a középkorban szinte teljesen feledésbe merült. A XVIII. században először Angliában és Franciaországban -összefüggésben az ipari forradalmakkal- kezdtek el ismét foglalkozni a cementtel és a betonnal, mint építőanyaggal.
Az igazi fejlődés akkor indult meg, amikor is 1867-ben egy angol kőműves, Joseph Aspdin szabadalmaztatta a portlandcement előállításának technológiáját.
A következő forradalmi lépés az volt, hogy Joseph Monier 1867-ben szabadalmat kapott vasbeton virágedények készítésére és korának kiemelkedő mérnökei felismerték, hogy a beton alacsony húzószilárdságának értékét a vaserősítés általi megnövelésével a statikai lehetőségek szinte korlátlanná válnak.
A II. Világháborút követő technológiai robbanás, elsősorban a méretek, tömegek, sebességek ugrásszerű növekedésével, a kemikáliák alkalmazásának általánossá válásával járt, így előtérbe helyezte azokat a szempontokat, hogy a beton tulajdonságait napjaink követelményeihez igazítsák, ill. olyan módszerek és anyagok kidolgozását, amelyekkel a beton tartós védelme biztosítható.
A fenti okok miatt, burkolatlan padozatok nem készíthetők például az élelmiszeriparban sem, mert a szigorú higiénás előírások betarthatatlanok, de nem használható számos más iparágban, a szigorú pormentességet megkövetelő modern berendezések miatt, sőt még egy hagyományos kereskedelmi raktárban sem, ahol a tárolt termékek portalanítása gyakorlatilag megoldhatatlan feladat.
A probléma adott a családi háztartásokban is, hiszen például a drága gépkocsik tárolása, az éléskamrák, hobby-helyiségek… ugyanúgy megkövetelik a pormentes és jól tisztítható padlóburkolatokat mint az ipari létesítmények.
A jól tisztítható, pormentes ipari padozat követelményét általában műgyanta bevonati rendszerekkel elégítik ki.
A padlók, járófelületek mind az ipar és kereskedelem mind a háztartások területén az épületek leginkább igénybevett részei, ezért kiemelkedően fontos a megfelelő műszaki és esztétikai igényeket egyaránt kielégítő padlótípus kiválasztása.
A műgyanta padló olyan többrétegű, a helyszínen felhordott, általában két komponensű, öntött, vagy ipari padló néven is ismert burkolati rendszer, amely a hordozó felület hézagmentes védelmét hivatott biztosítani.
Egyszóval olyan járófelület amely nem tartalmaz fugákat, gyorsan elkészíthető, jól takarítható, felújítható, a színe újabb réteggel megváltoztatható, mechanikai és kémiai hatásoknak ellenálló, rugalmasan az egyedi igényekhez szabható.
Homogén, dekoratív felülete révén exkluzív beltéri burkolatok készítésére kiválóan alkalmas.
Az a felismerés, hogy a Vezúv vulkáni tufáinak porát mésszel és bizonyos adalékokkal keverve, víz hatására sőt víz alatt is megkeményedő kötőanyagot állítsanak elő, lehetővé tette a hatalmas római birodalom gigantikus építkezéseit, a mai szemmel is impozáns ivóvízhálózat létrehozását, vagy például olyan épületek létrehozását mint az I. században épült római Pantheon, melynek kupolája ebből az “ősbetonból” készült. A 43,5 m-es fesztávolságát 1500 évig nem sikerült felülmúlni, mind a mai napig teljes épségben megtekinthető.
Az igazi fejlődés akkor indult meg, amikor is 1867-ben egy angol kőműves, Joseph Aspdin szabadalmaztatta a portlandcement előállításának technológiáját. 
A fenti okok miatt, burkolatlan padozatok nem készíthetők például az élelmiszeriparban sem, mert a szigorú higiénás előírások betarthatatlanok, de nem használható számos más iparágban, a szigorú pormentességet megkövetelő modern berendezések miatt, sőt még egy hagyományos kereskedelmi raktárban sem, ahol a tárolt termékek portalanítása gyakorlatilag megoldhatatlan feladat. 
A műgyanta padló olyan többrétegű, a helyszínen felhordott, általában két komponensű, öntött, vagy ipari padló néven is ismert burkolati rendszer, amely a hordozó felület hézagmentes védelmét hivatott biztosítani.
Exkluzív belső terek burkolata műgyanta padlóval:
Ipari burkolatok: